A vérvételtől a laboratóriumig - hogyan lehet hozzáadott értéket teremteni a vérmintavétel minden szakaszában

Az orvosi utasítás és a vérvételi szakembert szerepe

Az orvos egyik első döntése az, hogy mely vérparamétereket kell elemezni. Ezen követelmények alapján rendelik meg a megfelelő vérvételi csöveket. Ezen a ponton előfordul, hogy nem mérlegelik, melyik a legmegfelelőbb cső. Ennek oka lehet a pácienssel kapcsolatos információk hiánya, amelyek ebben a szakaszban még egyszerűen nem állnak rendelkezésre. Nagy térfogatú csőre van szükség az elemzéshez, vagy egy kis térfogatú cső jobb választás lenne?

Gyermekről vagy idős betegről van szó, és milyen állapotban vannak a vénák - lehetővé teszik-e egyáltalán a több nagy térfogatú cső megtöltését, vagy ez problémákat okozhat a vérvételi folyamat során? Alkalmasabb-e a kapilláris vérvétel a beteg számára?

Ideális esetben mindezeket a kérdéseket és még sok mást is ki kell értékelni és meg kell válaszolni, mielőtt a megrendelésre sor kerülne. A gyakorlatban ez gyakran nem lehetséges. A frontvonalban dolgozó vérvételi szakemberek számára azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy más térfogatú csövet vagy vérvételi technikát használjanak, ha ez nagyobb valószínűséggel sikeres és biztosítja a kiváló minőségű mintákat. Ehhez a szakembereknek mind a laboratóriumi elemzés elvégzéséhez minimálisan szükséges információkkal, mind pedig a döntés meghozatalához szükséges ismeretekkel és hatáskörrel kell rendelkeznie.

Ez azt jelenti, hogy például nem optimális vénás állapotok esetén az eredetileg kért nagy térfogatú csőről át lehet váltani egy kisebb térfogatú csőre, ha ez javítja a minta minőségét. Ha a csökkentett mintatérfogat alkalmas a laboratóriumi elemzésre, akkor célszerűbb ezt az utat választani, mint ragaszkodni a nagy térfogatú csőhöz a minta minőségének rovására (pl. a vénák összeomlása miatt¹), ami a minta laboratórium általi visszautasítását eredményezheti.

Vérvételi termékek kiválasztása

Egy másik megfontolandó szempont a szükséges vérvételi termékek elérhetősége. Az a képesség, hogy az egyes páciensek vérvételi igényeihez a legmegfelelőbb terméket válasszuk ki, mindent megváltoztathat. A vérvételi szakember mindig figyelembe veszi a páciens általános és vénás állapotát, hogy ki tudja választani a megfelelő termék- és csőkombinációt.

Az egészségügyi szakember például figyelembe venné, hogy gyenge véráramlás esetén, pl. idős betegeknél, lehetőség szerint kerülni kellene a nagy térfogatú csöveket, mivel a vénát a nagy vákuum kiürítheti, és a vérvételi eszköz tűje a véna belső falához tapadhat, és így megállna a csőbe történő véráramlás¹. A gyakorlatban ez alultöltött csövekhez vezethet, ha a vérvételt végző személy nincs tisztában ezzel az összefüggéssel. Az alultöltött cső a laboratórium általi elutasításhoz vagy pontatlan adatokhoz vezethet, mivel az adalékanyaggal ellátott csőben az adalékanyag és a vér aránya nem lesz helyes. Ez végső soron késedelmeket okozhat, ha újabb mintát kell kérni és levenni, vagy akár a páciens nem megfelelő kezelése is megtörténhet.

Vérminták kezelése és szállítása

Az a tény, hogy kiváló minőségű mintát vesznek a helyszínen, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a laboratóriumba érkezéskor is kiváló minőségű marad. A minőség megőrzésének kulcsa a vérvétel utáni megfelelő kezelés és szállítás. Ez magában foglalja a vérmintát tartalmazó csövek kíméletes megfordítását a használati utasításnak megfelelően. Ha több mintát veszünk, fontos, hogy a különböző csövekben lévő adalékanyagok esetleges keresztszennyeződésének elkerülése érdekében kövessük a mintavétel helyes sorrendjét¹.

Megfelelően kell címkézni a mintát a laboratóriumban történő keveredés vagy visszautasítás elkerülése érdekében. A gyárilag vonalkóddal ellátott csöveket tartalmazó digitális megoldás használata a teljes folyamat során hozzájárulhat a hatékonyság és a nyomon követhetőség növeléséhez. Ha a vonalkód beolvasásával a mintavétel időpontjában pontosan tudjuk, hogy mikor történt a mintavétel, az betekintést nyújt a TAT-ba (átfutási idő), és segít eldönteni, hogy a hibás adatok elkerülése érdekében szükséges-e visszautasítani a mintákat, ha túl sokáig tárolták őket, mielőtt a laboratóriumba érkeztek volna.

A vérvétel helyétől az elemzés helyéig történő megfelelő szállítás során figyelembe kell venni a csövek függőleges tárolását, a stabil hőmérsékletet, a túlzott rázkódás elkerülését és egyebeket is. A fejlett digitális nyomon követési rendszerek az ilyen típusú szállítási információkat is tartalmazhatják, hogy jobb rálátást biztosítsanak a laboratóriumi személyzetnek, és segítsenek a nem megfelelő minták elvetésében, mielőtt azok elemzésre kerülnének és erőforrásokat használnának fel.

A vérminta minősége nemcsak azon laboratórium számára alapvető fontosságú, amelynek támaszkodnia kell rá, hanem az orvos számára is, aki az eredmények alapján dönt a további kezelésről, valamint a páciens számára, akinek a jóléte függ tőle. Ezért minden osztályvezetőnek, például a laboratórium vezetőjének, szemmel kell tartania az egész folyamatot a maximális hatékonyság és a páciensek számára a legjobb eredmény biztosítása érdekében.