Miért félünk a tűtől?

A tűfóbia fő okai

Andreas Mayr, aki egy osztrák diplomás ápoló, és aki harmincéves pályafutása során több ezer klinikust és ápolót tanított meg a biztonságos és zökkenőmentes vénás vérvétel módszerére, azt mondja, hogy az képzése során „több férfi ájul el, mint ahány nő!" „Sokan nem szívesen mondják ki, hogy félnek a vérvételtől, de gyakran rá van írva az arcukra” – teszi hozzá.

Úgy tűnik tehát, hogy a tűtől való félelem óriási problémát jelent egy rutin orvosi eljárásban. Akkor hát miben lehetnek segítségünkre az ápolók? A válasz talán abban rejlik, hogy megértsük, honnan ered a tűtől való félelmünk.

Természetesen vannak egyéni eltérések, de a pszichológusok egyetértenek abban, hogy a tűtől való félelem leggyakoribb okai a következők:

• Korábbi tűvel kapcsolatos trauma
• Tűfóbia a családi kórtörténetben
• Kapcsolódó félelmek a fájdalomtól (algofóbia), betegségtől (hipochondria), gyógyszertől (opofóbia) vagy kórokozóktól (mizofóbia)
• Szorongásos zavarok

“A tű-fóbia egy fontos oka a korábbi rossz tapasztalat. Az ember félelménekoka az, hogy első kézből tapasztalták meg, hogy a dolgok rosszul is elsülhetnek.”

Andreas Mayr sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a lista első szereplőjének, mint a többinek. „A tű-fóbia egy fontos oka a korábbi rossz tapasztalat. Az ember félelménekoka az, hogy első kézből tapasztalták meg, hogy a dolgok rosszul is elsülhetnek.”

Ez egyszerre hangzik teljesen észszerűnek, de ugyanakkor nehéz feladatot jelent. Egészségügyi szakemberként sok mindent megtehetünk, de a múltat nem áll módunkban megváltoztatni, és semmiképpen sem tudjuk átprogramozni a tudatalattit úgy, hogy kedvezően reagáljon egy korábban traumatikus ingerre (legalábbis nem abban a néhány percben, amíg egy vérvétel lezajlik).

Ez persze nem jelenti azt, hogy a mintavételt végzők tehetetlenek…

A képzés fontossága

Az egészségügyi szakemberek kellő figyelmességgel, megértéssel és gondossággal olyan vérvételi körülményeket tudnak teremteni, hogy azok a betegek és az ápolók számára egyaránt nyugodt és hatékony, valamint biztonságos vérvételt biztosítsanak.

A képzésnek a kulcsfontosságú szerepe van. Mivel az egészségügyi rendszerek még mindig a Covid 19-től és annak a személyzet megtartására és a képzés finanszírozására gyakorolt hatásaitól függenek, „sok ápoló túlterhelt” – mondja Andreas –, „a helyzet betegenként változó. Az egészségügyi szakembereknek néha egyszerűen nem állnak rendelkezésükre azok a termékek és eszközök, amelyek – a tudomány jelenlegi állása szerint – a vérvételhez szükségesek.”

Mivel Andreas egész életében cukorbeteg volt, nem csoda, hogy ez a téma különösen fontos számára. „A mai napig kiráz a hideg, ha a gyerekkori tűs élményekre gondolok” meséli, mivel az ujját gyerekkorában akár tíz alkalommal is meg kellett szúrni. „Most én is ápoló vagyok, tudom, milyen stresszes lehet egy ilyen interakciók mindkét fél számára. És azt is tudom, hogy vannak egyszerű dolog, amit megtehetünk azért, hogy az élmény kevésbé legyen kellemetlen.

Az egészségügyi szakember szerepe a betegek félelmének csökkentésében

Az a fajta klinikai magabiztosság is szerepet játszik, amelyet Andreas tanítványaiban lát . "Nyugodt ápoló egyenlő nyugodt beteg." Nagyon fontos, hogy tudja, mit csinál, és magabiztosan átlássa, mi hogyan működik. Úgy tűnik tehát, hogy a sikeres vérvétel többről szól, mint a technika tökéletesítéséről. Ez azt jelenti, hogy ismerni kell, az egyes márkájú tűk mit tudnak, hogyan kell őket zökkenőmentesen kezelni, és bízni abban, hogy minden alkalommal megbízhatóan teljesítenek.

A képzés, a tapasztalat, az eljárások és a termékek iránti bizalom mind kulcsfontosságú szerepet játszik, a beteg kényelmében, és abban, hogy megelőzzük az olyan rossz tapasztalatokat, amelyek a jövőben negatív reakciók mozgatórugói lehetnek.”