4 módszer a vérvételi technika javítására
A vénapunkcióval még ma is ritkán foglalkoznak alapképzések. Ez azonban az egyik olyan terület, ahol az egészségügyi személyzetet a legkritikusabban értékelik a betegek. Ezért fontos, hogy minden helyzetben a legjobb és legmegbízhatóbb vérvételi technikát alkalmazzuk.
A tűszúrásos sérülések mellett – amelyek többnyire megelőzhetők, de jelentős kockázatot jelentenek – a vérvételt végző személyzet számára, egy másik gyakori probléma a hemolízis. Ha a vérmintát rosszul veszik, az abból levezetett eredmények pontatlanok lehetnek vagy szükségessé válhat a vérvétel megismétlése, ami többletmunkát és kényelmetlenséget jelent mind a klinikai szakembernek, mind a páciensnek. A vérvételi hibákból adódó három fő probléma a hemolízis, a szennyeződés és a pontatlan feliratozás.1,2 A hemolízis kockázatát növelő tényezők közé tartozik a nem megfelelő átmérőjű tűk használata, a vérminta intravénás vagy központi szereléken keresztül történő vétele vagy az alultöltött csövek. 1
Ezen tényezők alapján a következő négy módszer van a vérvételi technika javítására:
1. Ismerje a szabványokat és szükség esetén kérjen képzést!
Ahogy Sharon Scott, a Greiner Bio-One termék- és alkalmazásszakértője mondja: „Ismerje meg és kövesse a vérvétel szabványait”. A Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) határozza meg ezeket a szabványokat a vénás vérvételre, amelyeket rendszeresen frissítenek.3
Sharon felhívja a figyelmet arra, hogy a vérvételi eszközök használatakor mindig be kell tartani a gyártó használati utasítását, különösen a biztonsági mechanizmus aktiválásakor. Ügyeljen arra is, hogy az új termékek használata előtt megfelelő képzésre van szükség. Ezenkívül egy hasznos tipp, ha nem sikerül levennie a mintát, szegődjön egy olyan személy mellé, aki következő vérvételt végzi és tanuljon tőle.
2. Vegye figyelembe a problémás vénás állapotokat!
Vannak olyan kedvezőtlen tényezők, amelyek negatívan befolyásolhatják a vérvételt. A stressz szorongó betegeknél érszűkülethez vezethet. Ezért fontos a kellemes légkör megteremtése. Ha a szoba hőmérséklete túl alacsony, ez szintén negatív hatással lehet a vénapunkcióra, mivel a vénák összehúzódnak, ha hideg van. További tényezők lehetnek a vékony vénák, a korábban többször átszúrt vénák, az elgördülő vénák vagy a térfogathiány.
Különösen az idős vagy kiszáradt betegekre jellemző a problémás vénás állapot és lassú véráramlás. Ha a tű már a vénában van, és nincs elegendő vénás véráramlás, a csőben lévő vákuum miatt a véna összeeshet. Ennek következtében a tű a véna belső falához tapadhat, ami a véráramlás leállását eredményezheti. Mellékhatásként a tű hegye áthatolhat a vénán, és haematomát okozhat.
A Greiner Bio-One termék- és alkalmazásszakértője, Agnieszka Molas-Kilianek azt mondja: „Ha problémás vénával szembesül, kérdezze meg az egyént, hogy volt-e olyan terület, ahonnan a múltban sikerült vért venni. Ezzel az egy kérdéssel mindenkinek időt és energiát takaríthat meg a folyamat során.” Egy másik szempont, amely ebben az összefüggésben figyelembe vehető, a levett vér mennyisége, mert bizonyos esetekben már nem szükséges nagy mennyiségű vért levenni. Ennek a paciens vérkezelésként ismert megközelítésnek célja, hogy csak annyi vért vegyünk le, amennyi szükséges, ez különösen előnyös lehet a betegek számára az iatrogén anaemia megelőzésében.
3. Válassza ki a megfelelő termékkombinációkat!
A megfelelő termékek és termékkombinációk kiválasztása is befolyásolhatja a vérvétel sikerességét. Általában a zárt rendszerek használata az előnyben részesített lehetőség, mivel ezek biztonságosabbak, mint a nyitott rendszerek.4
A tű átmérőt a (G) is jelzi, ami „mérőrudat” jelent. Minél nagyobb a G-szám, annál vékonyabb a vérvételi tű külső átmérője. Ez a szabványos színkóddal együtt segít a véna állapotától5 függően a megfelelő tű gyors azonosításában.
Ha a tű túl nagy ahhoz a vénához képest, amelyre szánták, elszakíthatja a vénát és vérzést (haematoma) okozhat; ha a tű túl kicsi, az károsíthatja a vérsejteket a mintavétel során, így a teljes vérsejteket vagy hemoglobint és szabad plazmát igénylő laboratóriumi vizsgálatok érvénytelenek lesznek.
A csőméret megválasztása is befolyásolhatja a vérvétel sikerességét. Például, ha problémás vénás állapothoz nagy térfogatú csövet választunk, az alultöltéshez vagy a vénák összeomlásához vezethet. Ha a csövet nem töltik meg a megjelölt térfogatig, az adalékanyag aránya a vérhez képest túl magas lesz, ami pontatlan laboratóriumi eredményekhez vezethet.
4. Kézi pozicionálás és tűszúrás!
Ha szükséges, kérje meg a pácienst, hogy szorítsa ökölbe a kezét, hogy a vénák jobban kiemelkedjenek. A pácienst nem szabad arra utasítani, hogy erőteljesen nyissa ki és zárja be a kezét (pumpálás), mivel ez jelentős káliumkoncentráció-emelkedést okozhat, ami komplikációkat és a beteg nem megfelelő kezelését kockáztatja.3
Rögzítse a vénát úgy, hogy megfogja a páciens karját, és hüvelykujját a vénapunkció helye alá helyezi, hogy a bőrt a páciens csuklója irányába húzza meg.4 Ez lehetővé teszi a pontos behatolást a bőrön, és megakadályozza a véna „elgurulását”.
Szúrja be a tűt ≤ 30 fokos szögben. A tű hegyének felfelé kell néznie. Sikeres punkció esetén az ellenállás csökkenése érezhető a véna falába való behatoláskor. A beszúrási mélység a pácienstől és a kiválasztott vénától függően változhat. Fogja meg a csőtartót hüvelyk- és mutatóujjával a tartón lévő bordák segítségével a biztos fogás érdekében. Szabad ujjaival stabilizálja a kezét a páciens karján. Ez lehetővé teszi a csőtartó és a tű könnyű behelyezését és pontos beállítását, megakadályozva a tű további mozgását a vénában, ami fájdalmat és sérülést okozhat.
A cső tartóba való behelyezése közben a másik kéz mutatóujja és középső ujja a csőtartó karimája mögé kerül, miközben a hüvelykujjával be kell nyomni a csövet. A kanül hátsó vége átszúrja a kupakban lévő dugót, és a vér a csőbe áramlik. Ez a kézhelyzet megakadályozza a tű elmozdulását a vérvételi cső behelyezése és kihúzása közben, és megakadályozza, hogy a cső lecsússzon a tűről, ami alultöltést okozhat.
Ha a vér csak tétován vagy egyáltalán nem áramlik a csőbe, annak különböző okai lehetnek. A tű minimális áthelyezése, a vérvételi cső csatlakoztatva hagyása elegendő lehet a véráramlás aktiválásához.
A tű eltávolításakor ne gyakoroljon nyomást a szúrás helyére, amíg a tűt teljesen el nem távolította. Ellenkező esetben a tű hegye elvághatja a véna hátsó falát, ami fájdalmat és vérzést okozhat.
A vérvétel utáni tűszúrásos sérülések kockázatának csökkentése érdekében az anyagokat megfelelő, éles tárgyaknak fentartott hulladéktárolóba kell dobni.
1 WHO guidelines on drawing blood: best practices in phlebotomy, https://www.who.int/publications/i/item/9789241599221
2 International Safety Center, EPINet Report 2021, https://internationalsafetycenter.org/exposure-reports/
3 CLSI. Collection of Diagnostic Venous Blood Specimens, 7th ed. CLSI standard GP41. Wayne, PA: Clinal and Laboratory Standards Institute; 2017.
4 WHO Best Practices for Injections and Related Procedures Toolkit. Geneva: World Health Organization; 2010 https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK138496/
5 Needles – more than just a piece of metal, Greiner Bio-One. https://www.gbo.com/fileadmin/media/GBO-International/02_Downloads_Preanalytics/SALES_Application_Notes/PIENN01_Needles_R00.pdf
