Miért nem áramlik a vér a csőbe vérvételkor?
A bőr fertőtlenített és száraz, a vénaleszorítót is feltette, a tűt pedig már behelyezte… de nem folyik a vér a csőbe, ilyenkor mit tesz?
A lényeg ebben az esetben, hogy nyugodt maradjon és a betegre koncentráljon. Ha nyugodt marad, akkor a betegének nincs oka a szorongásra, hiszen az idegeskedés végsősoron az erek beszűküléséhez vezethet. Győződjön meg arról, hogy az vénaleszorítót megfelelően alkalmazta. Ezt úgy lehet leellenőrizni, ha egy vagy két ujjat be tudunk helyezni anélkül, hogy vénaleszorítót lazának éreznénk. A vénaleszorítónak nem szabad olyan szorosnak lennie, hogy korlátozza az áramlást, ugyanakkor kellően szorosnak kell lennie ahhoz, hogy vért tudjunk venni.
Győződjön meg arról, hogy a tűt hegyével felfelé helyezte be. Ha VACUETTE® tűt használ, egy gyors pillantás a tű csúcsának közepén lévő pontjára megerősíti ezt.
Ezenkívül ellenőrizni kell, hogy a tűt ne túl távol, esetleg túl közel a véna falához szúrjuk be. Legjobb, ha a véna középtájára helyezzük be. Az intézkedései nagymértékben függjenek a véna sérülékenységétől vagy finomságától, illetve attól, hogy a véna mennyire mélyen helyezkedik el a bőrfelszín alatt. Egy nagyon lapos szög (10-30°) elegendő a tű ideális elhelyezéséhez a vénában. Ügyeljen arra, hogy óvatosan húzza vissza a tűt kissé hátra, majd ismét előre, így minimális mozdulatokkal tudja visszahelyezni, elkerülve a rángató mozdulatokat és csökkentve a beteg esetleges fájdalmát. Ezután várja meg, amíg a vér beáramlik a csőbe. Figyeljen oda a hangokra is – ha levegőt szív be a tű, egyfajta „sziszegést” hallhat, ez azt jelenti, hogy a véna nem lett mélyen szúrva –, ekkor igazítsa a tűt ennek megfelelően. A legrosszabb esetben ez azt is jelentheti, hogy el kell dobnia a csövet, mivel a vákuum elvész. Mindig legyen elegendő felszerelése és anyaga arra az esetre, ha cserére lenne szükség.
Segíthet, ha baráti beszélgetést folytat a pácienssel, ezáltal megnyugtatja őt. Kerüljük a páciens vénáival vagy a folyamatban lévő eljárással kapcsolatos megjegyzéseket, hogy a szorongás továbbra se alakuljon ki. Hasznos lehet, ha meghallgatja páciense előző vérvételi tapasztalatait is, hogy megtudja, mi a legmegfelelőbb eljárásmódot az ő esetében.
Elengedhetetlen a kedves és világos beszédstílus. Legyen profi! Ha ismeri a terepet, és teljesen felkészült, máris megteremtette a bizalom, az empátia és a kölcsönös tisztelet erős alapjait.
Ügyeljen arra, hogy az esetleges kiigazító lépések ne tartsanak tovább egy percnél: ne feledje, hogy a vénaleszorítót nem szabad ennél hosszabb ideig alkalmazni, és ha az intézkedések nem segítenek, távolítsa el a szorítót, és kezdje újra. Az eljárás újrakezdése előtt érdemes újra megvizsgálnia az erek állapotát egy közeli infravörös (NIR) spektroszkóppal, hogy felmérje a körülményeket és testreszabja választott eszközeit, például válasszon egy kisebb tűméretet, amely jobban igazodik a véna méretéhez. Használhatja ezt a fajta eszközt a vénabillentyű azonosítására vagy a véna sérülése esetén is, és hogy megakadályozza a vérömleny (haematoma) kialakulását.
Ha a második vérvételi kísérlet is sikertelen, akkor érdemes segítséget kérnie egy tapasztaltabb kollégától. Mindezek ellenére ne csüggedjen el, hiszen ezek mind a tanulási folyamat részei!
[1] Ruth E McCall, Phlebotomy Essentials, Seventh Edition
